Szereted a szilvát? Akkor Szarvason a helyed!

A szarvasi szilvatermesztést az 1790-es évektől írott dokumentumok igazolják.

Tessedik Sámuel evangélikus lelkész mezőgazdasági taniskolája a helyi földműves gazdák gyermekeit tanította meg többek között a gyümölcsfák telepítésére. 1790-ben kilencvenhárom gyümölcsfajtát hozat Bécsből Szarvasra, és a 15 holdas mintakert egyharmadában gyümölcsfákat ültet. Joggal írta: "Gazdasági kertem nyilvánvalóvá tette azt a XVIII. század végéig félreismert nagy igazságot, hogy az ember, mint Istennek privilégizált sáfára a földön, ha méltóságát, képességeit, rendelkezésre álló eszközeit felismeri s hasznosítja, szorgalommal még az éghajlatot is enyhébbé formálhatja."

Szinte a jövőbe látva, a megszállottak hitével írta: "Ahol nem gondoltam, nem is gyanítottam, ott is bő gyümölcsöket termett a mag, melyet szóban és írásban elhintettem. De remélem, még síromon is ki fognak kelni a virágok, melyek magvát tán időnek előtte, tán terméketlen földbe, jó reménység fejében elvetettem."

Térségünk kötött talaja a csonthéjas gyümölcsöknek, elsősorban a szilvafák telepítésének kedvezett.

Az 1890-es évektől a Körös folyó szabályozását követően a kiszárított medrek művelhető területekké váltak, így alakult ki Szarvas határában az 1100 paraszt holdnyi zártkerti rendszerű gyümölcstermesztés.