Gyerekkorunk kedvence

A szilvásgombóc rövid története

A szilvásgombóc klasszikus étele a magyar gasztronómiának. A töltött tészták közé tartozik, amelyeket meleg éttermi tésztának is hívnak. Egy ideig „lesajnált” műfajnak tartották, amelynek képviselői – ilyen még a vargabéles, a túrógombóc, és társaik – fölött eljárt az idő. Pedig ezeket a tésztákat mindenki kedveli, ezért nagy revelációnak számítottak azok az éttermek, amelyek elkezdték ismét az étlapjukra tenni a szilvásgombócot és meleg töltött tészta ételeket.

A szilvásgombóc készítése nem ördöngösség, de pontosan tudni kell a tésztakészítés fortélyait, hogy ne legyen se apróka, se ágyúgolyó méretű, és a tészta éppen befedje a szilvát, mert ha főzés közben kifolyik belőle a szilva, a fahéj és a cukor, akkor a főzővíz élvezetesebb lesz, mint a kiszedett gombóc. Ezeket a klasszikus ételeket nem is a szakácsokra bízták-bízzák az éttermekben, hanem azokra a névtelen főzőasszonyokra, akiknek kezében benne van a tésztakészítés tudománya. Ezekre a helyekre sokan elzarándokolnak a friss szilvásgombócért.

A tészta már az ókorban is ismert étel volt, az Olaszországban feltárt etruszk sírok emlékei megőrizték olyan feliratokat, amelyek a tésztakészítés különböző szakaszait mutatják, ábrákkal díszítve. Egyes sírokban a régészek még a tészta készítéséhez szükséges konyhai eszközöket is megtalálták.

A középkori tömeges nagy vándorlások idején az emberek szárított tésztával táplálkoztak. Európába is így került el a tésztakészítés, ami a reneszánsz korszakban terjedt általánosan, de sokáig csak a főúri konyhák kiváltsága maradt. A XIX. században még nem volt ennyi féle formájú és ízesítésű tészta, mint amilyeneket ma fogyasztanak az emberek. Az olaszok elsősorban a makarónit, máshol szinte csak a metélt tésztát ismerték elődeink, azt is csak levesben fogyasztották. Tartósításra akkor még kizárólag a szárítás állt az emberek rendelkezésére. Ez pedig nem tette lehetővé a töltött tészták hosszabb idejű tárolását, amit a magyar háztartások az osztrák példák nyomán ismertek meg. A cukrászsütemények készítését a francia mesterek hozták el Magyarországra, a házi tészták azonban az egyébként is sok ihletet és példát adó osztrák konyhák nyomán terjedtek el a magyar családi asztaloknál.

A klasszikus szilvásgombóc alapreceptje

A frissen készült szilvásgombóchoz kell 1 kg burgonya, fél kg kimagozott szilva, 35 dkg liszt, 13 dkg vaj, 1 mokkáskanál őrölt fahéj, 10 dkg zsemlemorzsa és fahéjas cukor a szóráshoz.

Elkészítés: A burgonyát kockákra vágjuk, és megfőzzük, áttörjük, és kihűtjük. Közben a szilvát kimagozzuk. A burgonyához keverjük a lisztet, 3 dkg vajat, egy csipet sót, és alaposan összegyúrjuk. Lisztezett deszkán kb. 5 mm vastagra kinyújtjuk, és 6x6 cm oldalú négyzetekre vágjuk. Minden négyzet közepére 1 szem szilvát teszünk, és megszórjuk egy csipet fahéjjal.

A tésztacsúcsokat felhajtjuk, és két tenyerünk közt gombóccá sodorjuk. Óvatosan a forrásban levő vízbe tesszük. Ha a víz felszínére felemelkednek, még 3-5 percig főzzük. Közben a maradék vajon megpirítjuk a zsemlemorzsát. A gombócokat szitakanállal kiemeljük, lecsepegtetjük, és megforgatjuk a zsemlemorzsában. Tálra rakjuk, megszórjuk fahéjas porcukorral.

szilvas-gomboc7

Kóstold meg Szarvason!

Viszont akiknek túl nagy macera az elkészítése és inkább megvennék készen, azoknak jó hírünk van. Szokás szerint idén is több helyen lehet majd kapni a szarvasi Szilvanapok alatt/ szeptember 8-9-10. / mennyei Szilvás gombócokat!